Észak-Brazíliából indult a carimbóból, a maxixeből (brazil tangóból), és más észak-keleti táncok keveredéséből. Az első időszakban a lambada fő jellegzetessége mindössze a táncpartnerek közelsége volt, de ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy nagyobb népszerűségre tehessen szert. A lambada hamarosan megérkezett Porto Seguroba, ahol a helyi táncosok színesebbé varázsolták. Porto Seguro "Lambada Boca da Barra" nevű bárja, illetve Arraial D'Aajuda "Jatobar" nevű szórakozóhelye volt a Lambada születésének helye. A 80-as évek végén a francia Kaoma együttessel berobbant a köztudatba, Brazílián kívül és belül is milliókat vonzott mind a zene, mind pedig a tánc. Több éves világsiker után a lambada hanyatlani kezdett, és már nem volt akkora igény rá, mint azelőtt. A lambada zenéje szép lassan a múltba veszett, azonban a tánc tovább élt, köszönhetően a francia, spanyol, arab, amerikai, afrikai és karibi zenéknek.

A túléléshez egy olyan zenei műfajra volt szükség, amelyre a már jól ismert lambada lépéseket lehetett táncolni. Végül az összes közül a zouk bizonyult a legjobbnak, amely ezzel a lambada új zenéjévé vált. A zouk lassabb zenéje azonban több időt, szüneteket (melyek gyakorlatilag nem is léteztek a lambadában) adott a táncosoknak, új távlatokat nyitva ezzel a szenvedély és szépség kifejezéséhez, más táncstílusokat is megihletve. A Rio de Janeroban található "Ilha dos Pescadores" szórakozóhelyen a mondás úgy tartja "A lambada nem hal meg, míg akár egyetlen lambada táncos is létezik". A hely kiállta az idők próbáját, és minden vasárnap este nyitva áll a táncosok előtt, hozzájárulva ezzel a lambada fejlődéséhez mely Porto Seguroból a Rio de Janeiro -i lambada-zouk felé vezetett.